Olvassuk a "politikust":
A Jobbik országgyűlési határozati javaslatot nyújt be, amelyben a magyar katonák Afganisztánból történő azonnali kivonását kéri a kormánytól.
...
Magyarországnak semmilyen érdeke sem fűződik az afganisztáni háborúhoz, főleg úgy nem, hogy a Bajnai-kormány a gazdasági válság ellenére 15 milliárd forintos felajánlást tett a misszió megbízatásának meghosszabbítására, illetve létszámának megnövelésére.
Forrás: NOL
Olvassuk az elemzőt, aki a 2004. június 17-i, egy 27 éves magyar szakaszvezető halálát okozó iraki incidenst felidézve írja:
Gondolom, könnyen kitalálható, hogy miért idéztem fel éppen most ezt a hat évvel ezelőtti momentumot. Irak és Afganisztán két külön történet, annyiban mégis hasonlítanak, hogy a magyar választók legfeljebb szörnyű fogolykínzások és magyar katonahalálok kapcsán hallanak az ott történtekről – s teszik fel esetleg magukban a kérdést: miért is vagyunk mi ott? A politika a válaszok megtalálásában ugyanolyan érdektelen most is, mint korábban volt. A miniszterelnök nem szólal meg, a honvédelmi miniszter szerint az elhunyt magyar katona „az afgán nép fejlődését és jólétét támogatta munkájával”, az MSZP források rendelkezésre bocsátásáról beszél, a Jobbik közleményében csapatkivonást emleget, az LMP pedig a vizsgálat nyilvánosságra hozatalát tartja fontosnak.
Rutinpolitika, értékelhető érvek nélkül. Remélem érthető: nem még több kiküldött magyar katona vagy a katonák azonnali hazarendelése hiányzik, hanem az értelmes, lényegi vita. A válaszok a miértekre. Hogy a zsigeri és érzelmi reakciókon túllépve tudjuk eldönteni, helyesen teszi-e a mindenkori kormány, amikor - lelkesen vagy csendesebben - kiáll a magyar szerepvállalások mellett.
Forrás: torokgaborelemez 234.
Míg a Jobbik pattogása mögött tudatlanságot és populizmust egyaránt sejthetünk, a hivatásos politikai elemző írása teljesen érthetetlen. Az alap összefüggést ugyanis egy átlagos sajtó fogyasztó is tudhatja, de kb. fél óra alatt bárki a téma szakértőjévé guglizhatja magát.
Arról van szó, hogy NATO tagnak lenni sok pénzbe kerül, mert egyrészt korszerű saját haderőt kell működtetni, melyre a GDP 2%-át kell(ene) költenünk, másrészt pedig a NATO közös költségvetésébe is jó nagy pénzeket kell fizetni. Az alapképlet szerint a tagállamok a költségvetési hozzájárulást teherbíróképességeik (GDP, ill. GNI) arányában fizetik, azonban a számítás nem automatikus, bizonyos szerepvállalások (melyek közvetlen költségét a tagállam viseli) a közös költségvetési hozzájárulás arányát csökkentik.
Magyarország az intenzív afganisztáni szerepvállalásával tehát valójában a katonai kiadások (otthoni haderőre fordított összegek és NATO költségvetéshez való hozzájárulás) alacsonyan tarthatóságát éri el, és a NATO-ban a gyenge számaink ellenére sem tekintenek minket bliccelőknek.
Ez az oka annak, hogy a szerepvállalásról korábban is ötpárti egyetértés volt, és akármennyire is hálás téma lenne a csapatkivonás a Fidesz számára az önkormányzati választások előtt, ennek a következményeit Orbán nem tudná és nem is akarná finanszírozni. A Parlamentben persze mindent kiválóan meg lehet magyarázni, a júniusi parlamenti Fidesz-Fidesz álvitában a szerepvállalás szükségtelensége szóba sem került, a Jobbik kérdéseire pedig ment a mismásolás, hogy ti. az afgán nép önrendelkezésének elősegítésel és egyéb bullshit.
Az tehát nem kérdés, hogy mit keresünk ott mi, Magyarország, hiszen ezen a magyar zsoldos is és a magyar adófizető is pénzt keres, nem is keveset.
De miért nem mondja ki az igazi okokat az elemző, miért nem kérdez rá ezekre az újságíró? Tudatlanság? Vagy valami rosszul értelmezett tabu annak ellenére, hogy nem sorkatonákat küldünk Afganisztánba, hanem olyan zsoldosokat, akik saját elhatározásból mennek, és az üzleti tervbe beárazták maguknak az afgán lövedékeket is?
