Obiter Dicta

Olvassuk:

Nehéz manapság dicsérni a Fidesz-kormány politikáját. Annál fontosabb, hogy megtegyük, ha van miért. Magyarország ugyanis nemhogy nem lett az újfasizmus fellegvára, és kormánya nemhogy nem kapaszkodott össze a radikálisokkal, de ütemesen folyik a szélsőjobb visszaszorítása.
Orbán Viktor nagyon határozottan utasította vissza Vona Gábor cigányozását, és láss csodát, a közbeszédben egyre ritkábban bukkan fel a „cigánybűnözés” perverz kifejezése. Forrás: sardobalo.blog.hu

A posztoló arra az általános vélekedésre utalt, hogy a miniszterelnök 2010. szeptember 13-i parlamenti felszólalásában elutasította a .... ööö.... mit is?

A beszéd kérdéses része a következő:

Végül az élősködők között említette a bűnözést is, és említette a cigánybűnözés kifejezést is. Sajnálom, hogy a magyar parlamentnek kell ebben a kérdésben néhány perc erejéig gondolkodnia, mert önmagában, hogy erre szükség van, már számomra nemkívánatos. Én szeretném az önök számára - most a Jobbikhoz beszélek kifejezetten - megismételni vagy kifejteni a magunk álláspontját. Mi nem támogatjuk azt a politikát és azt a gondolkodásmódot, amely eltagadja a valóságot. Ebből Európában épp elég nagy baj volt, meg lesz is még; baj volt az elmúlt néhány évben, és lesz is még. A valóságot meg kell nevezni, én ezzel egyetértek. Ha a politika nem nevezi meg a valóságot, akkor hogyan akar megküzdeni a valóságból érkező kihívásokkal?

Ugyanakkor, amikor megnevezünk valamit, tudnunk kell, hogy embereket nevezünk meg. Ezért a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Ezért én azt elfogadom, hogy a bűnözők között bizonyos vonásokkal rendelkező emberek nagyobb számban vannak, mint mások, de minden olyan megnevezés ellen tiltakozni fogok, amelyből az következne, hogy azért, mert az ember valaminek születik, potenciális bűnözővé is vált. Ezt nem fogadhatjuk el. (Taps.) Ezért a kormány a világos, egyenes valóságbeszéd talaján áll, és közben a tisztelet kultúrájának szellemében teszi mindezt, és egyetlenegy polgártársunkat - legyen akármilyen származású, legyen akármilyen az életútja, legyen akármilyen a szociális helyzete - mi soha nem akarunk abba a helyzetbe hozni, hogy mikor megnevezzük, méltánytalanságot kövessünk el vele szemben, és belegyalogoljunk a méltóságába.

 

Mert azt a modern világban már senki sem követeli, de nem is lehet elérni, hogy az emberek egyenlővé váljanak az anyagi helyzetüket, észbéli képességeiket, iskolázottságaikat tekintve. Ezzel nem lehet fellépni. De egy szempontból - és ezt egy kereszténydemokrata közösség mindig vallani fogja - mindannyian egyenlők vagyunk: az emberi méltóság szempontjából. Nagyon sok ember van, aki már csak ebből a szempontból egyenlő, és ezt nem lehet tőle elvitatni, nem lehet tőle elvenni. Ha úgy tetszik, szociálisan, erkölcsileg, filozófiailag nem fogadható el olyan megoldás, amely az emberi méltóságot megkérdőjelezi, akkor sem, ha egyébként egy közegben bizonyos, számunkra hátrányos, nemkívánatos, sőt brutális magatartások elterjedtek. Szerintem ezt az egyensúlyt kell megtartani, s ha ezt az egyensúlyt megtartjuk, akkor szembenézhetünk a valósággal, és egyúttal megadjuk a legelesettebb helyzetben lévő embereknek is az emberi méltóságot és az emberi tiszteletet. Ezen a módon tudunk a cigánybűnözéssel meg ezekkel a társadalmi jelenségekkel is szembenézni. Forrás: Parlament

Orbán érvelése egy katyvasz. Az emberi méltóságból vezeti le azt, hogy tiltakozni kell az ellen, hogy csak azért "mert az ember valaminek (azaz cigány etnikumúnak) születik, potenciális bűnözővé vált". Az emberi méltóság azonban minden emberi lényt megillet, függetlenül attól, hogy anyagyilkos, irgalmas szamaritánus, vagy éppen "bűnöző cigány".

Nem ez a jogi tudatlanság a fő baj a beszéddel. Nézzük, hogy mit mondott ugyanerről a kérdésről 2009. februárjában:

"Nem titkoltam el azt sem a találkozón, hogy a liberális demokrácia értékeit tiszteletben tartva, bizonyos tényeket világossá kell tenni. Azt, hogy a közbiztonság esetében a cigány származású súlyos bűncselekményeket elkövetők aránya jelentős mértékben, napról napra fokozódó mértékben növekszik, ki kell mondani. Aki erről nem beszél, becsukja a szemét, az súlyosbítja a bajt. Nevén kell nevezni a dolgokat."

Nem lehet a közbiztonsághoz úgy viszonyulni, ahogyan azt a kormány teszi, vagyis, hogy származásra, leginkább cigányszármazásra, vagy bőrszínre hivatkozva, állandóan az elkövetőket mentegeti, a bűnözőket mentegeti, ahelyett, hogy a kézrekerítésükről intézkedne, vagy az áldozatok oldalára állna - fogalmazott Orbán Viktor, aki lapunk kérdésére, hogy eszerint szerinte helyes-e cigánybűnözésről beszélni, úgy válaszolt: "én a cigánybűnözés szót sohasem használom, de cigány bűnözők azért vannak. Vagyis cigánybűnözés nincs, cigány bűnözők vannak".

Forrás: Népszabadság

Világos tehát, hogy Orbán csak azt utasítja el, hogy minden cigány etnikumú egyben potenciális bűnöző lenne. Ez azonban önmagában nem zárja ki az előítéletet és a rasszizmust, hiszen a "dolgos cigány" teóriát, vagyis, hogy vannak kivételek, maga a Jobbik is vallja.

Orbán kifejezetten állítja viszont, hogy a bűnözők között nagyobb, sőt egyre nagyobb a cigány etnikumúak aránya. Ezzel azonban ugyanúgy etnikai alapokra helyezi a bűnözést, mint bármely rasszista.

Szögezzük le először is, hogy ilyen jellegű adatgyűjtések, kutatások a közelmúltban nem voltak, Orbán állítása nem a tényeken, hanem spekuláción vagy érzelmi megközelítésen alapul. Persze a fogalmak sem tisztázottak: ki a bűnöző: akit már elítéltek vagy az is akit nem? Az adócsalók, vagyis a jól keresők igen nagy százaléka nem bűnöző, mert nem derült ki a cselekmény? Stb. Az előző rendszerben végzett -- egyébként némileg kétes tudományosságú -- felmérések is csak azt állapították meg, hogy miközben a börtönökben számszerint vagy akár az etnikai népességi arányokat tekintve több cigány etnikumú ember van, mint nem cigány etnikumú, a bűnözés előfordulásának nem etnikai, hanem egzisztenciális, szociális okai vannak, vagyis a bünözők aránya nagyságrendileg ugyanolyan az azonos egzisztenciális, szociális körülmények között élő cigány és nem cigány etnikumú rétegekben. Az pedig más kérdés, hogy a bűnözőket is kitermelő reménytelenül elszegényedett réteget nagyobb számban teszik ki a cigány etnikumú, mint a nem cigány etnikumú emberek. Ennek a jelenségnek rendkívül összetett okai vannak, mégis az általános megítélés egy nem cigány etnikumú ember esetében a szegénységet önhibán kivüli jelenségként vélelmezi, egy cigány etnikumú ember esetén pedig valamiféle egyéni vagy kollektív önhibaként. (Ennek a gondolatnak a végpontja a nácizmus, mely az egyik etnikum boldogulásának akadályát egyenesen a másik etnium vélelmezett tulajdonságaiban látja.)

A miniszterelnök tehát egyáltalán nem igazolta azt, hogy a bűnözést ne etnikai alapon ítélné meg, legfeljebb egy fokkal kevésbé primitíven teszi ezt, mint a Jobbik. De minek kellene itt örülni? Annak, hogy észrevette, hogy a másik oldalon a jól csengő "cigánybűnözés" szlogennel operálnak, és ő válaszul gyakorlatilag ugyanezt a tartalmat csomagolja az emberi méltóságra épített hadoválásba? A széplelkű narancsos az emberi jogokat hallja ki belőle, a vérnarancsos pedig a sorok között olvashat.

"A principatus: köztársasági formákkal leplezett egyeduralmi forma. Élén a princeps áll." - Wikipedia.org

Sokan sokféleképpen leírták már, hogy 2/3-dal mindent lehet.  A választások óta eltelt idő azt igazolta, hogy a 2/3-os gépezet nem habozott az ún. fékek és ellensúlyok rendszerét megvalósító -- elvileg valamiféle függetlenséget megkívánó -- alkotmányos pozíciókba, mint pl. a köztársasági elnök vagy az Állami Számvevőszék elnöke olyan személyeket küldeni, akik nyilvánvalóan nem függetlenek. Ugyancsak megfigyelhető a szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező döntéshozók telepítése különböző fontos, illetve kevésbé fontos helyekre, pl. a nagyhatalmú GVH élére, az Operaház miniszteri biztosának vagy éppen a médiatanács tajainak. A strómanok  / káderek / zombik / zoknibábok (a nem kívánt törlendő) hadserege olajozottan működteti a 2/3-os hatalom gépezetét.

A többnyire képviselői indítványok útján intézett törvényalkotás hatékonyan szolgálja a határokat nem tűrő hatalmi koncentrációt: a közszférában dolgozók kirugdosásának megkönnyítése, a lex MAL, a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a 98%-os adó mind súlyos alkotmányossági problémákat vetnek fel, de a 2/3-os hatalom létét és továbbélését biztosító, és a demokráciát erodáló számos más intézkedés is született, pl. Szalai 9 éves pozíciója, illetve születni fog, pl. a legfőbb ügyészé.

De vajon ki vagy kik ennek a 2/3-os hatalomnak a letéteményese(i)? A választási eredmények alapján a FIDESZ frakcióban 227 képviselő, a KDNP frakciójában pedig 36 képviselő ül, ez összesen 263, mely öttel haladja meg a 2/3-os küszöböt jelentő 258 mandátumot.

Egyetérthetünk azzal, hogy a KDNP önálló tudattal bíró entitásként eddig még nem fogalmazta meg magát, a FIDESZ kereszténydemokrata platformjaként üzemel, vagyis a két párt gyakorlatilag egy.

A FIDESZ-ből kihallik néha-néha éppen valakinek a rosszalló mormogása (l. Kövéré Schmitt megválasztásakor, Navracsicsé vagy másoké az Alkotmánybíróság jogkörének megnyírbálását célzó javaslattal kapcsolatban), nyílt szembenállásra, véleményeltérésre azonban nem láttunk példát. A passzát szelet egyértelműen Orbán fújja, azzal szemben eddig senki nem mert pisálni.

Párt-e a FIDESZ? Abban az értelemben, ahogy a plurális demokrácia, vagy akár csak a parlamentarizmus a pártokat elképzeli nyilván nem. Egy ország parlamentjében jóval több hely van, mint ahány párt, az elképzelés szerint ugyanis a pártoknak nem csak egy-egy képviselője vitatkozik egymással az aktuális kérdéseken. A párt az ideológiailag többé-kevésbé egy hullámhosszon lévő emberek tagszervezetét jelenti, mely a tagságból többeket -- a választási eredménytől függően -- juttat be a parlamentbe. Ezek individuumok, önálló gondolatokkal rendelkező emberek, akik az ideológiai közösség ellenére is lehetnek más-más véleményen egy-egy kérdésben, aminek a parlamentben hangot is adhatnak. Még az ún. kötött mandátumos helyzetek sem adhatnak alapot arra, hogy az ellenvélemények kifejezése tilos legyen. A FIDESZben azonban nem pártszerű, hanem sokkal inkább cégszerű (vagy katonás) működés érhető tetten, ahol a képviselők a pártelnök akaratának vannak alárendelve, a nyíltszíni szembeszegülés nem csak az ellenszavazat, de még az ellenvélemény közlése útján is tilos. Nem árt észben tartani azt, hogy ez a képződmény annó egyszerre huzalozta át a kollektív agyát, és csinált jobbra átot a vezénylőtábornok parancsára. Persze, hisz fides (lat.) = hűség.

Ha tehát a demokratikus intézmények teljes kontrollja a FIDESZ(-KDNP) kezében van, a FIDESZ(-KDNP) pedig akadálytalanul hajtja végre a pártelnök utasításait, akkor kimondható, hogy a létező demokráciánk valójában "köztársasági formákkal leplezett egyeduralmi forma. Élén a princeps áll"

Az egyeduralom létrejötte mellett másodlagos kérdés, hogy az uralkodó egyed aktuálisan éppen mennyire él vissza a hatalmával. Önmagában az egyeduralom kialakulása pusztító egy társadalomra nézve. Mindig felírható ugyanis a görbe, mely szerint az uralkodó egyed személyiségében egyre jobban manifesztálódnak a paranoid és szociopátiás tényezők. Magyarország jelenlegi helyzetében ráadásul a demokrácia gyors ütemű kikezdésének lehetünk tanúi.

Az Alkotmánybíróság jogköre megnyírásának ötlete szinte minden véleményformálónál kicsapta a biztosítékot, ideértve a jobboldali sajtót is. Jellemző, hogy a néhány idomított frontharcoson kívül (Lázár, Szíjjártó, Varga) nem hallani helyeslő véleményt a FIDESZből sem. A köztársasági elnök teljesen értelmetlen hablatyot vág le -- a miniszterelnök után szabadon -- miszerint az új szabályokat (mármint a 98%-os adót) nem lehet a régi szabályok (mármint az Alkotmánybíróság által felhívott jogállamiság és jogbiztonság) tükrében nézni. A szöveg egyébként megér egy alaposabb elemzést is, mert sokminden kihozható belőle, főleg, hogy nem is egyezik az írott és a tv-ben elmondott változat. A következő mondat az írásban kiadott nyilatkozatban jelenidőben szerepel, azonban a tv-ben felolvasva az "igyekeznek"-ből "igyekeztek" lett, ami alapvetően más értelmet ad az egész gondolatnak:

Úgy látom, hogy a magyar országgyűlés képviselői az említett törvénnyel kapcsolatban, a választópolgárok akaratának igyekeznek eleget tenni.

Az Alkotmánybíróság hatáskörének megnyírásáról szóló törvényjavaslat annak lesz tehát próbaköve, hogy szavaz-e majd kormánypárti képviselő az előterjesztés ellenében, de már az is bíztató lenne, ha nyílt ellenvélemény kapna hangot.

Ha most működni fog a szavazógép, akkor lesz új Alkotmány is, melyben az Alkotmánybíróság, ha megmarad, csak valami szimbólikus szerepet kap (l. Varga javaslata, hogy a min. 2/3-dal megszavazott törvényeket ne lehessen felülvizsgálni, de borítékolható az utólagos normakontroll bárki általi kezdeményezésének szűkítése, stb.). Az uralkodó egyed fejében lévő sok más is belekerül majd, amiről most még csak nem is álmondunk. A szentkorona pedig azért kell majd (bár valószínűleg még nem a tavaszi változatban), mert ha a hatalom nem a néptől ered, hanem a szentkoronától (ahogy azt a tan is mondja), akkor ezt a hatalmat a nép nem is fogja tudni megkérdőjelezni.

Ha ilyen gyors ütemben halad tovább a princeps, akkor hamar kialakul a belső ellenzék és megpuccsolják. Ha azonban a mostani tempóból visszavesz, akkor jó eséllyel maradhat uralkodó egyed a csak lassan felforró cefrében.

Az OVB-nek a Jobbik kampányfilmjével kapcsolatos határozatai értékelésekor azt írtuk, hogy kiváncsiak várjuk a Legfelsőbb Bíróság döntését.

Megkaptuk, az MTV-vel kapcsolatos határozat itt (Kvk.II.37.992/2010/6.), az MR-rel kapcsolatos határozat pedig itt (Kvk.III.37.993/2010/4.) olvasható.

Mindkét határozat helybenhagyta az OVB döntését. A két határozatot a Legfelsőbb Bíróság különböző tanácsai hozták, azonban színvonaltalanságukban, ostobaságukban és jogi analfabetizmusukban teljesen megegyeznek egymással.

Az alább következő elemzés az OVB határozatokkal kapcsolatos poszt ismeretében érthető.

Az MTV-vel kapcsolatos határozat szerint:

A Rttv. 12.§ (2) bekezdése - a Rttv. 3.§ (2) és (3) bekezdéséhez képest speciális szabályként rögzíti és - egyértelműen kimondja, hogy a politikai hirdetés - így a kampányfilm - tartalmáért a műsorszolgáltató e törvény szerint felelősséggel nem tartozik. E rendelkezés alapján - és olyan törvényi előírás hiányában, amely felhatalmazza a műsorszolgáltatót a közzététel előtt a politikai hirdetés tartalmának vizsgálatára, ezáltal szűrésére -, a kérelmező nem tagadhatta volna meg a kampányfilm közzétételét, ezért az Országos Választási Bizottság határozatában helyesen állapította meg a törvénysértést.

 Az MR-rel kapcsolatos határozat szerint:

A politikai hirdetésekről az Rttv. 12. § /2/ bekezdése tartalmaz jelen ügyre vonatkozóan rendelkezést. Eszerint a műsorszolgáltató a közérdekű közlemény, a jótékonysági felhívás és a politikai hirdetés tartalmáért e törvény szerint felelősséggel nem tartozik.

Ehhez képest az MR kifogásának egésze közvetve vagy közvetlenül azzal foglalkozik, hogy különböző okokból kötelességei vannak a hirdetés tartalmát illetően. Erre vonatkozóan az Rttv. általános és speciális rendelkezéseit, az Alkotmányt, az Alkotmánybíróság határozatát, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátait és más hasonló érdekeket hoz fel. Ennek egyike sem alkalmas azonban az MR álláspontjának alátámasztására, hiszen a kifogás mindegyik érve abból indul ki, mintha az MR jogosult lenne a politikai hirdetés tartalmának vizsgálatára. Az Rttv. 12. § /2/ bekezdéséből azonban éppen az következik, hogy a műsorszolgáltató erre a vizsgálatra nem jogosult. A politikai hirdetések tartalmáért a közzétevő felel, és adott esetben a sérelmet szenvedő kérelmére tehető felelőssé meghatározott szerv előtt lefolytatandó meghatározott eljárásban, melyben az eljáró szerv nem az MR.

A Legfelsőbb Bíróság tehát a Média tv. (a határozatokban: Rttv.) emberi jogokat védő 3. § (2) és (3) bekezdését valamiféle általános szabályként fogja fel, melyhez képest a közérdekű közlemény, a jótékonysági felhívás és a politikai hirdetés tartalmára vonatkozó 12. § (2) bekezdés speciális szabály, mely az általános szabályt felülírja.  A 3. § azonban ezzel szemben nem generális háttérszabály, hanem az egész törvényt átható imperatív alapelv.

A 3. § (2) és (3) bekezdéseit az Alkotmánybíróság az 1006/B/2001. sz. határozatában megvizsgálta, azokat alkotmányosnak találta, és az alapelvi minőségüket kimondta:

Az indítványozó által támadott szabályok, amelyek a műsorszolgáltatók számára az emberi jogok tiszteletben tartásának a kötelezettségét állapítják meg, illetve tiltják a gyűlöletkeltést, valamint kimondják, hogy a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére, szintén az alapelvek között kerültek megfogalmazásra.

...

[3. § (2) bekezdésével kapcsolatban:] A Médiatv. azon rendelkezése, amely alapelvi szinten kötelezővé teszi, hogy a műsorszolgáltatók tevékenysége összhangban legyen az Alkotmányban deklarált emberi jogokkal, értelemszerűen nem ütközik az Alkotmányba.
...

[3. § (3) bekezdésével kapcsolatban:] Ennek a tilalomnak a médiajogban alapelvi szinten történő rögzítése, illetve az előírás megszegése esetére meghatározott szankciók alkalmazásának a kilátásba helyezése az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány értékrendjével, annak erősítésével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető.

Lehet-e bármiféle értelme egy olyan szabályozásnak, mely a közérdekű közleményt, a jótékonysági felhívást és a politikai hirdetést kiveszi az alapelvi rendelkezések hatálya alól? Az alapelvek között rögzíti a törvény a kiskorúak védelmét garantáló szabályokat, melyek szerint pl. az erőszakos vagy szexuális tartalmú műsorszámokat csak korlátozott időben lehet sugározni, de az ún. V. kategóriába tartozó műsorszámok egyáltalán nem tehetőek közzé. A Legfelsőbb Bíróság értelmezésében közérdekű közleményként, jótékonysági felhívásként, illetve politikai hirdetésként mindezen műsorszámok korlátozás nélkül közzétehetőek, sőt közzéteendőek a műsorszolgáltató által.

A Legfelsőbb Bíróság MR-rel kapcsolatos fenti határozata szerint: "A politikai hirdetések tartalmáért a közzétevő [párt] felel, és adott esetben a sérelmet szenvedő kérelmére tehető felelőssé meghatározott szerv előtt lefolytatandó meghatározott eljárásban". Ez igaz lehet pl. a szerzői jogok vagy a személyiségi jogok megsértését megvalósító műsorszámra, de az alapelvi rendelkezések tipikusan nem ezeket tiltják.

A szabályozásnak éppen az az alapja, hogy sem a Média tv. 3. § (3) bekezdésében tilalmazott gyűlöletbeszédnek, sem pedig a kiskorúak fejlődését veszélyeztető tartalomnak közérdekű közleményként, jótékonysági felhívásként, illetve politikai hirdetésként való közzététele esetén nem lehet eljárni az adott műsorszám készítőjével, megrendelőjével, haszonhúzójával, stb. szemben, hiszen nem létezik olyan más jogszabály, mely a gyűlöletbeszédet vagy az erőszak / szexualitás ábrázolását tiltaná, a Média tv. pedig nem teszi lehetővé, hogy az ORTT a Médiatanács a műsorszám készítőjét, megrendelőjét, haszonhúzóját, stb. szankcionálja. Éppen ezen az alapon mondja ki az Alkotmánybíróság a fent már idézett határozatában az alapelvi rendelkezések létjogosultságát:

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta továbbá az indítványozó által előterjesztett azon kifogást, amely szerint a törvényhozó a már létező jogvédelmi eszközök (pl. személyiségi jogi per, becsületsértés, rágalmazás, közösség elleni izgatás büntetőjogi tényállása) mellé illesztett be — szerinte — feleslegesen és alkotmányellenesen egy újabbat.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által védett személyhez fűződő jogok a törvény 75. § (2) bekezdése alapján magánszemélyeket — és szűkebb körben jogi személyeket — illethetnek meg. A Médiatv. 3. § (2) és (3) bekezdései a személyek mellett a közösségeket is védelem alá helyezik. A Ptk. 85. § (1) bekezdése értelmében továbbá a személyhez fűződő jogokat — szűk kivételekkel — csak személyesen lehet érvényesíteni. A Médiatv. azonban lehetőséget ad arra, hogy a társadalmilag káros tartalmakat közvetítő műsorszolgáltatók ellen — esetleg erre irányuló egyéni panasz hiányában is — a médiahatóság fellépjen. A büntetőjog pedig a megengedett és a tiltott magatartások körét másképpen határozza meg mint a Médiatv. vagy akár a Ptk.: a gyűlöletkeltésnek a Btk.-ban szabályozott tilalma, mint az fentebb említésre került, nem terjed ki például a gyalázkodásra.

Téved tehát a Legfelsőbb Bíróság, mikor azt gondolja, hogy a közösséget sértő rasszista gyűlöletbeszédet tartalmazó, ámde a Btk.-ba nem ütköző politikai hirdetés miatt a műsorszolgáltató helyett majd az adott párt elmarasztalható lesz.

A Média tv. 12. § (2) bekezdése nem tiltja meg a műsorszolgáltató számára, hogy megtagadja az alapelveket sértő műsorszám közzétételét. Az adott helyzetben az MTV és az MR akkor járna el helyesen, ha a Legfelsőbb Bírósági határozatok ellenére sem közölné a hirdetéseket, erre azonban nem hajlandóak.

A Legfelsőbb Bíróság határozatai beláthatatlanul súlyos következményekkel járnak a jövőre nézve.  Várható azonban, hogy a szélsőjobbtól a pozícióját féltő 2/3-os hatalom úgy fog változtatni a Média tv.-en, hogy annak szövege e tekintetben a legkorlátoltabb OVB tagnak, illetve bírónak is világos lesz majd.

Ettől függetlenül azonban Magyarországon ma megtörtént az, hogy a Legfelsőbb Bíróság útmutatásai alapján a közszolgálati Magyar Televízió és Magyar Rádió nyíltan rasszista kampányfilmet (hangklipet) kezdett el sugározni.

Olvassuk:

OVB: jogsértő volt, hogy nem mehetett le a Jobbik hirdetése

...

Legkésőbb pénteken eldől, leadható-e a Jobbik kampányfilmje, illetve hirdetése a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban; az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfőn úgy döntött, nem lépi túl a véleménynyilvánítás alkotmányos határát a politikai reklámanyag, amely a "cigánybűnözés" kifejezést is használja.

...

Az OVB hétfői ülésén egyórás vita után 6:2 arányban úgy ítélte meg, mind a televízió, mind a rádió megsértette a jelölőszervezetek közötti esélyegyenlőség és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási alapelvét, amikor megtagadta a kifogásolt kifejezést tartalmazó reklámfilm sugárzását, és egyhangúlag adott helyt a kifogás azon részének, amely a "kisípolós" változat megtagadása miatt nyújtottak be. Az OVB eltiltotta a két közszolgálati adót a további jogsértéstől.

Az OVB a televízió és a rádió ügyében lényegében ugyanazon indokok alapján állapította meg a jogsértést: a testület szerint a hirdetések nem lépik túl a véleménynyilvánítás alkotmányos határát, mivel nem szólítottak fel bűncselekmény elkövetésére és nem voltak uszítók.

Forrás: hirszerzo.hu 

 

A két határozat az OVB oldalán is olvasható: az MTV elleni kifogással kapcsolatos itt (628/2010), az MR elleni kifogással kapcsolatos pedig itt (629/2010).

A két határozat indokolása teljesen azonos: az OVB az Alkotmánybíróság 18/2004. (V. 25.) számú határozata és a Legfelsőbb Bíróság közelebbről meg nem nevezett gyakorlata alapján kimondta:

A Testület álláspontja szerint a Jobbik Magyarországért Mozgalom kifogásokkal érintett politikai hirdetéseinek tartalma nem sért olyan alkotmányos alapjogot, továbbá nem valósít meg olyan törvény által büntetni rendelt tényállást, amely alapján az MR / MTV a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozva megtagadhatta volna azok közlését.

Még mielőtt elkezdünk jogászkodni: csak a józan paraszti észjárás (aka jóparéj) alapján elképzelhető-e, hogy egy rádióban, illetve televízióban, mely ráadásul közszolgálati, a politikai hirdetés tartalmát csak és kizárólag a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos elve alapján kelljen megítélni?

A józan paraszti észen ilyenkor átfut, hogy az Alkotmány nem csak a szépen csomagolt rasszista beszédet védi, hanem pl. az alpári módon való káromkodást, a mindenféle csupasz emberi testnyílások és -kinövések akció közbeni bemutatását vagy akár az ember ember általi bántalmazásának részletgazdag ábrázolását. A józan paraszti ész ezután felteszi magának a kérdést, hogy ha alapesetben mindezeket csak korlátozott módon lehet egy televízióban, illetve rádióban leadni, akkor lehetséges-e az, hogy kampányidőszakban politikai hirdetés keretében mindezek korlátozás nélkül bemutathatóak?

A józan paraszti ész ekkor egy meztelenül pózoló kétfarkú politikust vizualizál magának segítségképpen, aki a "Nem eszik a pina lencsét" kezdetű dalocskát adja elő a televízióban, miközben a készüléket csillogó szemű napközisek ülik körbe.

A józan paraszti ész ekkor azt a választ adja, hogy noha rettenetes országban él, azért az mégsem lehetséges, hogy mindezt a törvénycikkelyek lehetővé tegyék.

Igaza van, nem is teszik.

A politikai hirdetés (közszolgálati) rádió és televízió általi közölhetőségének megítélésekor nem abból kell kiindulni, hogy maga a tartalom belefér-e a az Alkotmány szerinti véleménynyilvánítás szabadságába.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv. (Média tv.) II. Fejezet A) Része az "Általános alapelvek és szabályok" elnevezést viseli, az 1. címe pedig az "Alapelvek" kifejezést. Ezen belül a 3. § (2) és (3) bekezdése a következőket rögzíti: 

3. § (2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.
(3) A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.

Az OVB határozataiból kiderül, hogy

Kifogástevők álláspontja szerint az MR/MTV „jogszabálysértést valósított meg azáltal is, hogy a felelősségét hangsúlyozva tagadta meg a választási kampányfilm sugárzását”, holott az Rttv. 12. § (2) bekezdése szerint a politikai hirdetés tartalmáért a műsorszolgáltató felelősséggel nem tartozik.

 

 A Média tv. 12. § (2) bekezdése eképpen rendelkezik:

12. § (2) A műsorszolgáltató a közérdekű közlemény, a jótékonysági felhívás és a politikai hirdetés tartalmáért e törvény szerint felelősséggel nem tartozik.

A 12. § a törvény Reklámok és tilalmak elnevezésű 4. címében kapott helyet, ahol az első rendelkezés a reklámokkal kapcsolatban fogalmaz meg hasonlót:

10. § (1) A reklám tényállításaiért - a tudatos félrevezetés kivételével - a műsorszolgáltató e törvény szerint felelősséggel nem tartozik.

Mindezek a szabályok azonban nem jelentik, hogy a műsorszolgáltatónak a közérdekű közlemény, a jótékonysági felhívás, a politikai hirdetés vagy akár a reklám vonatkozásában a törvény alapelvi rendelkezéseit ne kellene betartania.

Ezen rendelkezések helyes értelmezése az, hogy ha az adott műsorszám (politikai hirdetés, reklám, stb.) nem ütközik az általános alapelvi rendelkezésekbe és szabályokba, vagyis közölhető, akkor az ilyen tartalomért, illetve reklám esetén tényállításért a műsorszolgáltató a törvény szerint nem tartozik felelősséggel. Vagyis ha pl. egy párt jogosulatlanul használ valamilyen szellemi alkotást (logót, zenét, stb.) a hirdetésében, vagy alaptalanul állít magáról ezt-azt, illetőleg a közszolgálati tv-ben közlendő politikai hirdetése, mint műsorszám nem felel meg a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak (mert pl. jobboldaliként nem közöl baloldali álláspontot), akkor mindezért a rádió, illetve a tv. nem tartozik a törvény szerint felelősséggel, csakúgy mint azért sem ha a fogyi bogyó nem fogyaszt, csak fosaszt.

De mindennek semmi köze az alapelvi rendelkezésekhez. A Jobbik eredeti hirdetése, de a síppal, dobbal vagy akár nádihegedűvel felpántlikázott változat is egyértelműen azt sugallta, hogy azt, hogy a klipben szereplő fiatal lány fél kimenni az utcára a "cigánybűnözők" okozzák. A közbiztonság állított romlásáért tehát kizárólag egy etnikai csoport bűnöző tagjait, de megengedhető értelmezés szerint magát az etnikai csoportot teszik felelőssé, mindez azonban ellenkezik a Média tv. 3. §-ában foglaltakkal.

Az OVB hivatkozása a 18/2004. (V. 25.) sz. alkotmánybírósági határozatra jogi dilettantizmus, az ugyanis a tervezett Btk. módosítás szempontjából vizsgálta a véleménynyilvánítás határait. Tessenek így pótlólag elolvasni a 1006/B/2001 AB határozatot, az ugyanis pont a Média tv. fent idézett 3. § (2) és (3) bekezdésének alkotmányosságát és fontosságát erősíti meg.

Kiváncsian várjuk a Legfelsőbb Bíróság határozatát.

Olvassuk:

"Közrendvédelmi teleppel" kezelné a Jobbik a cigánykérdést

Forrás: origo.hu

Írjuk:

Nemzeti Nyomozó Iroda
1062 Budapest, Aradi u. 21-23.
 

Tisztelt Nyomozó Hatóság!
 

Alulírott ....

f e l j e l e n t é s t
 

terjesztek elő a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: “Be.”) 171. § (1) bekezdésének első mondata alapján a következők szerint:

Vona Gábor (...) a Jobbik pártelnöke és Hegedűs Csanád (...) a párt EP képviselője 2010. szeptember 1. napján sajtótájékoztatót tartottak, melyen az origo.hu internetes portál szerint a következők hangzottak el: 

"Közrendvédelmi telepekre" zárná a Jobbik a "közrendet veszélyeztető egyéneket" a párt által cigánykérdésnek nevezett probléma rövid távú megoldása érdekében - mondta szerdán Szegedi Csanád, a párt európai parlamenti képviselője. ... Elképzelése szerint a "kettős kordonnal" körbevett területen "rendőri, illetve csendőri felügyelet mellett" élhetnének az emberek, akik csak "regisztrálva" hagyhatják el az este 10 óra után kijárási tilalom alatt álló telepet, amelynek célja a "bűnöző elemek eltávolítása", valamint az ott lakók "integrációra kényszerítése" lenne.

...

Vona Gábor, a párt elnöke a szerdai tájékoztatón arról is beszélt, hogy az elmúlt húsz évben "csődöt mondott" a cigányság integrációja. Ennek egyik oka szerinte az, hogy az "oktatási rendszer jelenleg képtelen szocializálni a cigány gyermekeket", a kitörést ezért szerinte egy, már az általános iskolától alkalmazott bentlakásos rendszer szolgálhatja. A pártelnök szerint az "esetek többségében a szegregáció lenne a leghatékonyabb" nevelési módszer.

Forrás: http://www.origo.hu/itthon/20100901-kozrendvedelmi-telepekre-zarna-a-jobbik-a-kozrendet-veszelyezteto-egyeneket.html

 A Btk. 157. § (1) bekezdése tíz évtől húsz terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni az említett bekezdés a) és b) alpontjában írt apartheid bűncselekményeket.

 

A Btk. 157. § (2) bekezdése szerint "aki egyéb apartheid bűncselekményt követ el, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".

 

Az egyéb apartheid bűncselekmények meghatározása körében a Btk. 157. § (4) bekezdése az 1976. évi 27. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az apartheid bűncselekmények leküzdéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésén, 1973. november 30-án elfogadott nemzetközi egyezmény II. Cikkének a)/(ii), a)/(iii), c), d), e) és f) pontjában meghatározott apartheid bűncselekményekre utal vissza.

A fenti joghelyek alapján egyéb apartheid bűncselekménynek számítanak különösen a következők:

a)(ii): "valamely faji csoport, vagy csoportok tagjainak súlyos testi, vagy lelki bántalom okozása azáltal, hogy szabadságukat, vagy méltóságukat megsértik, kínzásoknak, vagy más kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmódnak, illetőleg büntetésnek vetik őket alá";

a)(iii): "valamely faji csoport, vagy csoportok tagjainak önkényes letartóztatása, vagy törvénytelen bebörtönzése";

b): "valamely faji csoport, vagy csoportok olyan életkörülmények közé kényszerítése, amelyekkel a csoport, illetőleg a csoportok teljes, vagy részbeni fizikai megsemmisítését kívánják elérni";

c): "bármely törvényhozási, vagy egyéb intézkedés, amelynek az a célja, hogy szándékosan megakadályozza valamely faji csoportot, vagy csoportokat az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében való részvételben, valamint olyan feltételek szándékos előidézése, amelyek megakadályozzák az ilyen csoportnak, vagy csoportoknak teljes fejlődését különösen azáltal, hogy megtagadnak valamely faji csoport vagy csoportok tagjaitól alapvető emberi jogokat és szabadságokat, ideértve a munkához való jogot, elismert szakszervezet létrehozásához való jogot, a művelődéshez való jogot, azt a jogot, hogy az országot elhagyhassák és oda visszatérhessenek, az állampolgársághoz való jogot, a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jogot, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, valamint a békés gyülekezés és társulás szabadságához való jogot";

d): "bármiféle intézkedés, ideértve a törvényhozási intézkedéseket is, amely valamely faji csoport, vagy csoportok tagjai számára külön lakóhelyek és gettók létrehozásával, a különböző faji csoportok tagjai közötti vegyesházasságok megtiltásával, valamely faji csoporthoz, vagy csoportokhoz, illetőleg ezek tagjaihoz tartozó földtulajdon kisajátításával a lakosság faji származás szerinti szétválasztására irányul";

 

A fent hivatkozott Egyezmény III. Cikke szerint:

"Az alapul szolgáló indítékokra tekintet nélkül nemzetközi büntetőjogi felelősség terheli azokat a személyeket, szervezeteknek és intézményeknek azokat a tagjait, és az államoknak azokat a képviselőit - akár annak az államnak a területén laknak, ahol a cselekményt elkövették, akár más állam területén - akik
a) az Egyezmény II. Cikkében említett cselekményeket elkövetik, azokban részt vesznek, azok elkövetésére közvetlenül felbújtanak, vagy szövetkeznek;
b) az apartheid bűncselekményének elkövetését közvetlenül elősegítik, azt bátorítják, vagy abban együttműködnek."

Az Egyezmény III. Cikkének a) és b) pontja alapján tehát a II. Cikkben körülírt cselekményekbe beletartoznak az azok elkövetésére közvetlenül felbújtó vagy szövetkező, illetőleg az elkövetést közvetlenül elősegítő, bátorító vagy abban együttműködő magatartások, ezáltal mindezek a Btk. 157. § (2) bekezdése szerint öttől tíz évig tartó szabadságvesztéssel büntetendőek.

A Jobbik pártelnöke és EP képviselője -- úgyis mint képviselők, illetőleg az önkormányzati választásokat követően egyes helyi önkormányzatokban potenciálisan  irányító befolyással rendelkező párt vezetői, de akár mint magánszemélyek is --  azáltal, hogy olyan elképzelésükről tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy a cigány etnikai csoporthoz tartozó, a közrendet -- vélt vagy valós módon --  veszélyeztető embereket (akár családostul, akár egyénenként) olyan külön lakóhelyekre (gettókba) kell telepíteni (akár bírósági, akár más hatósági határozat alapján), ahol személyes szabadságuk korlátozott, illetőleg, hogy a cigány etnikai csoporthoz tartozó gyermekeket már az általános iskolától alkalmazott bentlakásos, illetőleg az esetek többségében szegregált (a nem cigány etnikumhoz tartozó gyerekektől elkülönített) rendszerben kell nevelni, megvalósították a Btk. 157. § (2) bekezdése szerinti egyéb apartheid bűncselekmény elkövetését. Nevezettek a nem cigány etnikumhoz tartozó emberekkel kapcsolatban ezeket az intézkedéseket nem tartják szükségesnek bevezetni, ezáltal mindezen megalázó, kegyetlen, embertelen bánásmóddal kifejezetten a cigánysággal, mint etnikai csoporttal szembeni elnyomást kívánják érvényre juttatni.

 

A Nemzeti Nyomozó Iroda hatáskörét a Rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköréről és illetékességéről szóló 3/2008. (I. 16.) IRM rendelet 2. § (5) bekezdésének a) pontja írja elő.  
 

A fentiek alapján kérem a büntető eljárás megindítását.

 

Tisztelettel,

 

(...)  

Olvassuk  a "politikust":

A Jobbik országgyűlési határozati javaslatot nyújt be, amelyben a magyar katonák Afganisztánból történő azonnali kivonását kéri a kormánytól.

...

Magyarországnak semmilyen érdeke sem fűződik az afganisztáni háborúhoz, főleg úgy nem, hogy a Bajnai-kormány a gazdasági válság ellenére 15 milliárd forintos felajánlást tett a misszió megbízatásának meghosszabbítására, illetve létszámának megnövelésére.

Forrás: NOL

Olvassuk az elemzőt, aki a 2004. június 17-i, egy 27 éves magyar szakaszvezető halálát okozó iraki incidenst felidézve írja:

Gondolom, könnyen kitalálható, hogy miért idéztem fel éppen most ezt a hat évvel ezelőtti momentumot. Irak és Afganisztán két külön történet, annyiban mégis hasonlítanak, hogy a magyar választók legfeljebb szörnyű fogolykínzások és magyar katonahalálok kapcsán hallanak az ott történtekről – s teszik fel esetleg magukban a kérdést: miért is vagyunk mi ott? A politika a válaszok megtalálásában ugyanolyan érdektelen most is, mint korábban volt. A miniszterelnök nem szólal meg, a honvédelmi miniszter szerint az elhunyt magyar katona „az afgán nép fejlődését és jólétét támogatta munkájával”, az MSZP források rendelkezésre bocsátásáról beszél, a Jobbik közleményében csapatkivonást emleget, az LMP pedig a vizsgálat nyilvánosságra hozatalát tartja fontosnak.

Rutinpolitika, értékelhető érvek nélkül. Remélem érthető: nem még több kiküldött magyar katona vagy a katonák azonnali hazarendelése hiányzik, hanem az értelmes, lényegi vita. A válaszok a miértekre. Hogy a zsigeri és érzelmi reakciókon túllépve tudjuk eldönteni, helyesen teszi-e a mindenkori kormány, amikor - lelkesen vagy csendesebben - kiáll a magyar szerepvállalások mellett.

 Forrás: torokgaborelemez 234.

Míg a Jobbik pattogása mögött tudatlanságot és populizmust egyaránt sejthetünk, a hivatásos politikai elemző írása teljesen érthetetlen. Az alap összefüggést ugyanis egy átlagos sajtó fogyasztó is tudhatja, de kb. fél óra alatt bárki a téma szakértőjévé guglizhatja magát.

Arról van szó, hogy NATO tagnak lenni sok pénzbe kerül, mert egyrészt korszerű saját haderőt kell működtetni, melyre a GDP 2%-át kell(ene) költenünk, másrészt pedig a NATO közös költségvetésébe is jó nagy pénzeket kell fizetni. Az alapképlet szerint a tagállamok a költségvetési hozzájárulást teherbíróképességeik (GDP, ill. GNI) arányában fizetik, azonban a számítás nem automatikus, bizonyos szerepvállalások (melyek közvetlen költségét a tagállam viseli) a közös költségvetési hozzájárulás arányát csökkentik.

Magyarország az intenzív afganisztáni szerepvállalásával tehát valójában a katonai kiadások (otthoni haderőre fordított összegek és NATO költségvetéshez való hozzájárulás) alacsonyan tarthatóságát éri el, és a NATO-ban a gyenge számaink ellenére sem tekintenek minket bliccelőknek.

Ez az oka annak, hogy a szerepvállalásról korábban is ötpárti egyetértés volt, és akármennyire is hálás téma lenne a csapatkivonás a Fidesz számára az önkormányzati választások előtt, ennek a következményeit Orbán nem tudná és nem is akarná finanszírozni. A Parlamentben persze mindent kiválóan meg lehet magyarázni, a júniusi parlamenti Fidesz-Fidesz álvitában a szerepvállalás szükségtelensége szóba sem került, a Jobbik kérdéseire pedig ment a mismásolás, hogy ti. az afgán nép önrendelkezésének elősegítésel és egyéb bullshit.

Az tehát nem kérdés, hogy mit keresünk ott mi, Magyarország, hiszen ezen a magyar zsoldos is és a magyar adófizető is pénzt keres, nem is keveset.

De miért nem mondja ki az igazi okokat az elemző, miért nem kérdez rá ezekre az újságíró? Tudatlanság? Vagy valami rosszul értelmezett tabu annak ellenére, hogy nem sorkatonákat küldünk Afganisztánba, hanem olyan zsoldosokat, akik saját elhatározásból mennek, és az üzleti tervbe beárazták maguknak az afgán lövedékeket is?

Olvassuk:

Balos bezzegország lettünk

...

De nem csak a régió, a nagyvilág is tisztel bennünket. A baloldali brit napilap, a Guardian az Orbán-kormány gazdaságpolitikai lépéseit értékelő cikkében kijelentette: Magyarország ellenszegülése elképzelhetően az IMF és az európai hatóságok által szorongatott más kormányokra is átterjedhet.

Forrás: index.hu

Akkor egy pillanatra lapozzuk fel a Guardian hivatkozott cikkét. Azt látjuk, hogy a cikk a Comment is free elnevezésű vélemény rovatban jelent meg, és a szerző Mark Weisbrot, amerikai közgazdász, a lap kolumnistája. Néhány kattintás után kiderül, hogy Weisbrot a globalizáció és az IMF kérlelhetetlen kritikusa. Weisbrot szerint az IMF-nek megújulásra van szüksége, az egyik probléma, hogy az általa előírt felételek inkább ártanak, mint használnak a hitelezett országok gazdaságának. Weisbrot a megálmodója a Bank of the South nevű pénzügyi alapnak, melyet Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay, Ecuador, Bolívia és Venezuela hoztak létre annak érdekében, hogy az IMF-től és a Világbanktól való függőségüket csökkentsék. Mellesleg nagy Chávez rajongónak tűnik.

Vagyis egy IMF kritikus közgazdásznak tetszett a magyar kuruckodás, írt egy kolumnát, amit a kétségkívül baloldali Guardian leközölt. De hogy jön ebből ki, hogy nekünk tapsol az egész világ baloldali félteke?

Olvassuk:

A miniszterelnök a visegrádi országok kormányfőinek budapesti csúcstalálkozója után tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre kijelentette, hogy ennek az évnek a végén Magyarország költségvetési hiánya nem lehet 3,8 százaléknál magasabb, és nem is lesz. Ezen kívül minden más kérdésben a tárgyalás az IMF és Magyarország között "illetéktelen", az pedig, hogy a hiányt hogyan kell betartani, kizárólagos nemzeti felelősség.
....
Orbán Viktor kifejtette azt is, hogy a Nemzetközi Valutaalap és Magyarország között 2008-ban létrejött szerződés ez év októberében lejár. E szerződésben azt rögzítették, hogy Magyarország 2010-ben 3,8 százalékos költségvetési hiánnyal gazdálkodik. Ez az egyetlen konkrét elvárás az országgal szemben, hozzátéve: "Ezt a szerződést betartjuk".
Forrás: Index


Viki, ez egy hitelszerződés, ami alapján kölcsönt kaptunk. Akkor tartjuk be, ha együttműködve rendben törlesztünk. Ez az egyetlen konkrét elvárás.

Nézz bele a saját hitelszerződésedbe. Azt fogod látni, hogy a 20 millás kölcsönöd visszafizetésének biztosítására a bank számos ponton belefolyik az életedbe, adatszolgáltatásra kötelez, bizonyos helyzetekben tájékoztatást vár, stb. A Ptk. -- és nyilván a szerződésed is -- arról rendelkezik, hogy

525. § (1) A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

...

• d) az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló  magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét

és

525. § (2) Ha a hitelező pénzintézet, az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

• a) az adós hitelképtelenné válik,
• ...

• c) az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot - figyelmeztetés ellenére - akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi.

Ja, hogy minderre emlékszel még az egyetemről, és csak a népet hülyítetted? Ez volna a jobbik teória, legyünk optimisták. Nyilván nem kellemes az adósnak az ilyen együttélés, de ez az évszázadok óta kialakult való világ mindenhol. Lehet persze a kétharmados forradalmi szablyával hadonászni, meg kifüggeszteni a téziseket a falra az új 50x70-es nemzeti formátumban, de ettől még a nap süt, a szél fúj, a hitelező pedig félti a pénzét.

Abból, hogy hazamentek a valutás legények, nyilvánvaló, hogy az arcukba lett prezizve, hogy itten minálunk mostantól még a gravitáció sem úgy működik, mint máshol.

Csak nehogy végét vessenek a zenének.