Olvassuk:
Nehéz manapság dicsérni a Fidesz-kormány politikáját. Annál fontosabb, hogy megtegyük, ha van miért. Magyarország ugyanis nemhogy nem lett az újfasizmus fellegvára, és kormánya nemhogy nem kapaszkodott össze a radikálisokkal, de ütemesen folyik a szélsőjobb visszaszorítása.
Orbán Viktor nagyon határozottan utasította vissza Vona Gábor cigányozását, és láss csodát, a közbeszédben egyre ritkábban bukkan fel a „cigánybűnözés” perverz kifejezése. Forrás: sardobalo.blog.hu
A posztoló arra az általános vélekedésre utalt, hogy a miniszterelnök 2010. szeptember 13-i parlamenti felszólalásában elutasította a .... ööö.... mit is?
A beszéd kérdéses része a következő:
Végül az élősködők között említette a bűnözést is, és említette a cigánybűnözés kifejezést is. Sajnálom, hogy a magyar parlamentnek kell ebben a kérdésben néhány perc erejéig gondolkodnia, mert önmagában, hogy erre szükség van, már számomra nemkívánatos. Én szeretném az önök számára - most a Jobbikhoz beszélek kifejezetten - megismételni vagy kifejteni a magunk álláspontját. Mi nem támogatjuk azt a politikát és azt a gondolkodásmódot, amely eltagadja a valóságot. Ebből Európában épp elég nagy baj volt, meg lesz is még; baj volt az elmúlt néhány évben, és lesz is még. A valóságot meg kell nevezni, én ezzel egyetértek. Ha a politika nem nevezi meg a valóságot, akkor hogyan akar megküzdeni a valóságból érkező kihívásokkal?
Ugyanakkor, amikor megnevezünk valamit, tudnunk kell, hogy embereket nevezünk meg. Ezért a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Ezért én azt elfogadom, hogy a bűnözők között bizonyos vonásokkal rendelkező emberek nagyobb számban vannak, mint mások, de minden olyan megnevezés ellen tiltakozni fogok, amelyből az következne, hogy azért, mert az ember valaminek születik, potenciális bűnözővé is vált. Ezt nem fogadhatjuk el. (Taps.) Ezért a kormány a világos, egyenes valóságbeszéd talaján áll, és közben a tisztelet kultúrájának szellemében teszi mindezt, és egyetlenegy polgártársunkat - legyen akármilyen származású, legyen akármilyen az életútja, legyen akármilyen a szociális helyzete - mi soha nem akarunk abba a helyzetbe hozni, hogy mikor megnevezzük, méltánytalanságot kövessünk el vele szemben, és belegyalogoljunk a méltóságába.
Mert azt a modern világban már senki sem követeli, de nem is lehet elérni, hogy az emberek egyenlővé váljanak az anyagi helyzetüket, észbéli képességeiket, iskolázottságaikat tekintve. Ezzel nem lehet fellépni. De egy szempontból - és ezt egy kereszténydemokrata közösség mindig vallani fogja - mindannyian egyenlők vagyunk: az emberi méltóság szempontjából. Nagyon sok ember van, aki már csak ebből a szempontból egyenlő, és ezt nem lehet tőle elvitatni, nem lehet tőle elvenni. Ha úgy tetszik, szociálisan, erkölcsileg, filozófiailag nem fogadható el olyan megoldás, amely az emberi méltóságot megkérdőjelezi, akkor sem, ha egyébként egy közegben bizonyos, számunkra hátrányos, nemkívánatos, sőt brutális magatartások elterjedtek. Szerintem ezt az egyensúlyt kell megtartani, s ha ezt az egyensúlyt megtartjuk, akkor szembenézhetünk a valósággal, és egyúttal megadjuk a legelesettebb helyzetben lévő embereknek is az emberi méltóságot és az emberi tiszteletet. Ezen a módon tudunk a cigánybűnözéssel meg ezekkel a társadalmi jelenségekkel is szembenézni. Forrás: Parlament
Orbán érvelése egy katyvasz. Az emberi méltóságból vezeti le azt, hogy tiltakozni kell az ellen, hogy csak azért "mert az ember valaminek (azaz cigány etnikumúnak) születik, potenciális bűnözővé vált". Az emberi méltóság azonban minden emberi lényt megillet, függetlenül attól, hogy anyagyilkos, irgalmas szamaritánus, vagy éppen "bűnöző cigány".
Nem ez a jogi tudatlanság a fő baj a beszéddel. Nézzük, hogy mit mondott ugyanerről a kérdésről 2009. februárjában:
"Nem titkoltam el azt sem a találkozón, hogy a liberális demokrácia értékeit tiszteletben tartva, bizonyos tényeket világossá kell tenni. Azt, hogy a közbiztonság esetében a cigány származású súlyos bűncselekményeket elkövetők aránya jelentős mértékben, napról napra fokozódó mértékben növekszik, ki kell mondani. Aki erről nem beszél, becsukja a szemét, az súlyosbítja a bajt. Nevén kell nevezni a dolgokat."
Nem lehet a közbiztonsághoz úgy viszonyulni, ahogyan azt a kormány teszi, vagyis, hogy származásra, leginkább cigányszármazásra, vagy bőrszínre hivatkozva, állandóan az elkövetőket mentegeti, a bűnözőket mentegeti, ahelyett, hogy a kézrekerítésükről intézkedne, vagy az áldozatok oldalára állna - fogalmazott Orbán Viktor, aki lapunk kérdésére, hogy eszerint szerinte helyes-e cigánybűnözésről beszélni, úgy válaszolt: "én a cigánybűnözés szót sohasem használom, de cigány bűnözők azért vannak. Vagyis cigánybűnözés nincs, cigány bűnözők vannak".
Forrás: Népszabadság
Világos tehát, hogy Orbán csak azt utasítja el, hogy minden cigány etnikumú egyben potenciális bűnöző lenne. Ez azonban önmagában nem zárja ki az előítéletet és a rasszizmust, hiszen a "dolgos cigány" teóriát, vagyis, hogy vannak kivételek, maga a Jobbik is vallja.
Orbán kifejezetten állítja viszont, hogy a bűnözők között nagyobb, sőt egyre nagyobb a cigány etnikumúak aránya. Ezzel azonban ugyanúgy etnikai alapokra helyezi a bűnözést, mint bármely rasszista.
Szögezzük le először is, hogy ilyen jellegű adatgyűjtések, kutatások a közelmúltban nem voltak, Orbán állítása nem a tényeken, hanem spekuláción vagy érzelmi megközelítésen alapul. Persze a fogalmak sem tisztázottak: ki a bűnöző: akit már elítéltek vagy az is akit nem? Az adócsalók, vagyis a jól keresők igen nagy százaléka nem bűnöző, mert nem derült ki a cselekmény? Stb. Az előző rendszerben végzett -- egyébként némileg kétes tudományosságú -- felmérések is csak azt állapították meg, hogy miközben a börtönökben számszerint vagy akár az etnikai népességi arányokat tekintve több cigány etnikumú ember van, mint nem cigány etnikumú, a bűnözés előfordulásának nem etnikai, hanem egzisztenciális, szociális okai vannak, vagyis a bünözők aránya nagyságrendileg ugyanolyan az azonos egzisztenciális, szociális körülmények között élő cigány és nem cigány etnikumú rétegekben. Az pedig más kérdés, hogy a bűnözőket is kitermelő reménytelenül elszegényedett réteget nagyobb számban teszik ki a cigány etnikumú, mint a nem cigány etnikumú emberek. Ennek a jelenségnek rendkívül összetett okai vannak, mégis az általános megítélés egy nem cigány etnikumú ember esetében a szegénységet önhibán kivüli jelenségként vélelmezi, egy cigány etnikumú ember esetén pedig valamiféle egyéni vagy kollektív önhibaként. (Ennek a gondolatnak a végpontja a nácizmus, mely az egyik etnikum boldogulásának akadályát egyenesen a másik etnium vélelmezett tulajdonságaiban látja.)
A miniszterelnök tehát egyáltalán nem igazolta azt, hogy a bűnözést ne etnikai alapon ítélné meg, legfeljebb egy fokkal kevésbé primitíven teszi ezt, mint a Jobbik. De minek kellene itt örülni? Annak, hogy észrevette, hogy a másik oldalon a jól csengő "cigánybűnözés" szlogennel operálnak, és ő válaszul gyakorlatilag ugyanezt a tartalmat csomagolja az emberi méltóságra épített hadoválásba? A széplelkű narancsos az emberi jogokat hallja ki belőle, a vérnarancsos pedig a sorok között olvashat.
